2019. július 6-9. között került sor a Magyar Földrajzi Társaság Kárpátaljai Területi Osztálya által szervezett idei első természetjáró túrára, melynek helyszíne a Csornahora hegyvonulat, azon belül is fő cél a 2000 métert meghaladó csúcsok megmászása volt. 
A túrára július 6-án, 9-en indultunk Beregszászból személygépkocsikkal, a hajnali órákban. 10 órára értünk Rahóra, ahonnan több mint 20 kilométeres út várt ránk Láposmezőig. Ezt az utat bő 40 perc alatt tettük meg transzfer segítéségével. Majd kezdetét vette a gyalogtúra.
A piros jelzésű túra útvonalon haladtunk fenyveserdőkön át, néhol jelentősebb meredek emelkedőkkel. Az erdőből kiérve, a hegyi esztenákkal szegélyezett úton, egyből szembe tűnik a csornahorai Pip Iván kiemelkedő csúcsa, tetején az obszervatórium épületével. 10 kilométer megtétele után, a kora esti órákra értük el a Vaszkult (1730 m), ám előtte a csúcs alatt sátort vertünk, és csak másnap reggel másztuk meg.
A második nap viharosan telt. Már a kora reggeli órákban heves záporeső kíséretében indultunk el a Vaszkul csúcsán át a Pip Iván felé. A fenyvesek törpefenyőkké módosultak, majd ezek is eltűntek, és csak a kőfolyások és sziklák maradtak. A csúcs előtti utolsó emelkedők igazi férfimunkát követeltek: az orkán erejű szél mellé társult az eső, néhol havas eső. A látási körülmények sem voltak túl bíztatóak, 3-4 méternél tovább nem lehetett ellátni. Végül délelőtt 11 óra körül elértük a 2026 méteres csúcsot. Az obszervatórium menedékház részlegében kipihentük a fáradalmakat, majd tovább folytattuk utunkat a gerincen észak-nyugat felé. 
Hosszú gerinctúra után elértük a Kishavas 1998 méteres csúcsát, majd a Brebeneszkult (2035 m). A késő délutáni órákban értünk le a Brebeneszkul-tóhoz, az aznapi 13 kilométernyi gyaloglással a lábunkban, ahol az éjszakát töltöttük. A második éjszaka is tartogatott meglepetéseket, heves záporok és zivatarok formájában, amely a következő délelőttünket is végig kísérte. 
Harmadik napon csapatunk 2 csoportban folytatta tovább a túrát: az egyik csoport folytatta a gerincen, a másik csoport a Brebeneszkul-tóból lefolyó patak mentén, a sárga színnel jelzett útvonalon haladt tovább a völgyben Láposmező irányába.
A főgerincen tovább immár kedvező időjárási körülmények között következett a Hutin-Tomnatik (2028 m), a Rebra (2001 m), majd a Bölényhavas (1933 m). Délután 17 óra környékén jött az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa, a Hoverla (2061 m). Innen a piros jelzésű útvonal nyugati irányba vitt a Petrosz vagy másnéven Kőhavas alatti sátorhelyre, a harmadik napon megtett kb. 12 kilométer után. 
A negyedik, egyben utolsó napra maradt a Petrosz 2020 méter magas csúcsa. Sok turista szerint ezt a hegyet a legnehezebb megmászni a Csornahora vonulatából. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy viszonylag távol esik a többi csúcstól, hosszú az út mind felfelé, mind pedig lefelé, másrészt ahogyan azt a magyar neve is sugallja (Kőhavas), köves, sziklás hegyről van szó. A Petrosz csúcsáról bonyolult, szétágazó gerincrendszer vitt le Tiszaborkútig, a túra végpontjáig. Az utolsó nap 25 kilométert kellett megtenni. Az egész túra pedig 60 kilométer volt.  Az össz-szintemelkedés meghaladta a 4000 métert, hasonlóan a szintcsökkenések összértékéhez. Végül sikerült mind a 7 "kétezres csúcs" megmászása.
Összességében elmondhatjuk, hogy egy kemény, embert próbáló túrán vagyunk túl, amely mindannyiunk számára emlékezetes marad. Minden viszontagságon és megpróbáltatáson túl biztatunk mindenkit, aki igazi kalandos és felejthetetlen túrára és élményekre vágyik, hogy látogasson el a Csornahorára vagy egyéb gyalogtúrára Kárpátalján. A Magyar Földrajzi Társaság Kárpátaljai Területi Osztálya többek között ilyen és ehhez hasonló túrák szervezésével kíván segíteni ebben minden kedves érdeklődőnek. 
A túra megvalósításában fő támogatónk volt a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület. Ezúton is köszönjük a támogatást!


Nagy Tibor,
titkár, MFT Kárpátaljai Területi Osztály

 

További képek a túráról >>